A dél-koreai Zorró vámpír - Scholar Who Walks the Night

 Sziasztok!

Terveztem ugyan, hogy ezen a héten végre egy könyvvel is jelentkezek, de sajnos nem haladok úgy a Miután elvesztettelekkel, ahogyan akartam. Ám cserében ismét egy sorozattal érkeztem, viszont ezúttal egy igazi kuriózummal. Na jó, ilyet már láthattunk, de nem ebben a formában. Én legalábbis még nem találkoztam vele. 

A héten visszatértem egyik kedvenc sorozatműfajomhoz, a kosztümös drámákhoz, azon belül is a koreai részlegre, amit a Palota ékköve óta a szívembe zártam. Keresgéltem is, mi az ami felkelthetné érdeklődésem, míg bele nem botlottam a természetfeletti verzióba. Először csak néztem, hogy ilyen is van, de utána gyorsan fel is dolgoztam az információt. Viszont első próbálkozásom nem sikerült túl jól. Egy szellemekről szóló sorozatra bukkantam, aminek ugyan az első része érdekesen indult, de a másodiknál rá kellett jönnöm, hogy nem nekem találták ki (Arang and the Magistrate). Gyorsan néztem is másik szórakozás után, amikor belebotlottam egy címkébe...vámpír! Ekkor az állam egy kicsit megereszkedett és egy perces néma csenddel néztem a monitort. Hogy jöhet össze a koreai kosztümös dráma egy vámpír sztorival? ÍGY!

A történet kezdete évszázadokkal ezelőtt egy fiktív királyi dinasztia uralkodása alatt kezdődik. Adott a koronaherceg, aki titokban romantikus regényeket ír vámpírokról, a legjobb barátja és kamarása, aki mindig a segítségére siet nem mellesleg egy igazi hős szerelmes. Kettejük mindennapjai valóban átlagosnak tűnik addig a pontig, amí a koronaherceg el nem árulja legjobb barátjának családja hatalmas titkát: a valódi uralkodó egy vámpír, aki a palota alatti katakombákban él. Ezen a ponton szabadul el a pokol. Sok-sok vérgőzös esemény után a teljes uralkodó családból csupán a király marad életben és hű kamarásunk kénytelen vámpírként tovább tengetni napjait, miután vérszomjának köszönhetően áldozatául nem esett saját menyasszonya. 120 évvel később, immár a vámpírok hóhéraként tér vissza a fővárosba, hogy végre megszabadulhasson a zsarnoki vérszívótól, ki megölt mindenkit, aki számára valaha is kedves volt. Ebben hű segítőtársakra is lel, köztük a sok konfliktus ellenére a jelenlegi koronaherceg (a sorozat felétől a király) személyében. És természetesen nem maradhat el a szerelem se, ám ez a szál is tartogat meglepetéseket bőven. Lesz itt árulás, halál, romantika, halál, életre szóló barátságok köttetése, halál, érdekházasság, halál, egy csipetnyi bosszú és még több halál. Az átlag koreai kosztümösökkel ellentétben itt a politika csak egy mellékszál, ami hamar elsikkad a cselekmény folyamán és nem mellesleg az is inkább arra szolgál, hogy vitát váltson ki a király valódi személye körül. De térjünk is át a szereplőkre.

Vámpírunk egy jobb napján

Főhősünk, Kim Sung-Yeol, valaha kedves, nagy remények előtt álló úriember volt, aki szerető családja és menyasszonya mellett élt. Mindenki csak a jóságot látta benne és a segítőkészségéről volt híres szépen metszett vonásai mellett. Mindez semmivé vált miután a gonosz Gwi kiirtotta a családját és még leendő feleségét is megölte a rajta eluralkodó vérszomj miatt. Nem csoda, hogy 120 évvel később, vámpírként, egyes mendemondák szerint Éjjeli Tudósként megkeseredett, zsémbes "öregemberként" kerül vissza Joseonba. Szinte mindenkivel flegma, alig van olyan megnyilvánulása, amiről ne sütne a gúny és cinizmus. Egyetlen dolog iránt van maximális elkötelezettséggel, hogy megölje Gwi-t, a palotában élő vérszívót. Ezen cél elérése érdekében bármire hajlandó és bárkit feláldozna. Legalábbis a történet első felében, ugyanis felbukkan az aranyos, ám talpraesett Jo Yang-Su, aki nagyon emlékezteti őt saját maga régi kiadására. Nem mellesleg ugyan azon hobbinak hódolnak, a könyveknek. Ez is az, ami összeköti sorsukat. Kim hosszú évek óta keresi a jobb létre szenderült koronaherceg egyik szaftos novelláját, ami egyben a Gwi ellen folytatott véres küzdelem megoldása lehet. Azt, hogy miért, nem árulom el, mert nagyon spoileres lenne, de maradjunk annyiban, hogy van oka a rettegett nagyúrnak félnie.

Devil-mode "ON"

Tehát, a cserfes lány, aki egyébként kénytelen fiúnak öltözni, megmelengeti lelkét, tragédiája pedig végérvényesen visszahozza az érző lelkek birodalmába. Ezzel az újonnan visszaszerzett lelkesedésével el is határozza, hogy segít a királynak megszabadítani országát a gonosz vérszívó által fenntartott rémuralom alól, de miden félresiklik, köztük Kim is. Érdekes jelenetek jönnek egymás utánra, amiknek hála, nem látjuk micsoda pusztítást végez, viszont legutolsó gyilkossága ebben az üzemmódban elborzasztó. Nem a brutalitás mértéke miatt, hanem akivel tette. Mondanom se kell, hogy ez az eseménysorozat mennyire visszaveti őt a lelki fejlődésében, de mégis összeszedi magát, hogy bizonyítsa az embereknek és önmagának is, ő nem gonosz. Jellemfejlődésére a pontot az teszi fel, amikor végre elfogadja, hogy ő igenis vámpír és csak úgy tudja legyűrni a problémáját, ha képes ezt teljes mértékben akceptálni. A probléma pedig nem más, mint Gwi, minden baj okozója.

Yang-Sun kicsit illuminált állapotban leledzik

Az előbbiekben említett női főszereplő,  Jo Yang-Sun, valóban  elbűvölő teremtés. Egy hatalmas álma van, találkozni az Éjjeli Tudóssal. Nem is sejti, hogy egy megbízás során milyen közel kerül majd hozzá. Mindenesetre munkáltatója, Kim Sung-Yeol azonnal leveszi a lábáról a külsejével. A modorával már kevésbé. Hiába próbál meg emberi érzelmeket kicsikarni belőle, csakis megvetés és gúnyolódás a válasz ezekre a sikertelenül járt kísérletekre. De persze a családi életében is van sok olyan dolog, ami miatt főhet a feje. Mindjárt ott vannak a nevelő szülei, akik nem nézik jó szemmel lányuk kétes könyvkereskedelmi üzelmeit, bár az apuka valamelyest alá is teszi a lovat, hiszen nagy példányszámban másolja ám azokat a könyveket, amiket később elad. Az anyuka pedig alapjáraton nem szívleli a lányt, hiszen még a sajátja is csak púp a hátán. Emellett Yang-Sun-nak gondoskodnia kell a mozgáskorlátozott húga gyógyszereiről és úgy egészében a család megélhetéséről. Az, hogy mi a legfőbb oka, hogy férfi ruhába kényszerül élni, természetesen nem árulom el, viszont a másik oka egyértelműen az, hogy meglegyen a mindennapi betevő.

Jelenet a Kiszeng-házból

Viszont így sem élhet örökké, főleg miután kénytelen leleplezni kilétét. Ez drámai és rendkívül szomorú események következtében történik meg. Szegény lányt csak sajnálni lehet, hiszen emiatt elveszítette a családját. Apja meghalt, hogy ő élhessen, anyja a húgával pedig elhagyta az iránta érzett gyűlölete miatt. Innen nehéz összekaparnia magát az ember lányának, de végül sikerül a kisasszonynak, hiszen új családot talált magának szerelme Kim és annak két hűséges szolgálója személyében. De semmi sem ilyen könnyű, mert ekkor fény derül arra, hogy ő és Vámpírunk valójában már régebben találkoztak, aminek súlyos következményei lettek. Erről pedig a lány mit sem tudva megy megmenteni szerettei életét. Yang-Sun bátor és erős női karakter annak ellenére, hogy gyakran nem így állítják be. Nem fizikai harcra született az biztos, de ereje szellemiségében van, ami messze az egyik legnagyobb a sorozatban. Valamint ő az, aki segít visszatérni a helyes útra megtévedt Vámpírunknak, még ha ez kicsit giccsesebb jelent is lett. Ahányszor padlót fog, annyiszor kel fel és továbbra is próbálja pozitívan szemlélni a dolgokat, ami ennyi baj után elég nehéz. Egyébként a megbocsátást is szimbolizálják a figurájával, bár ez már valóban túlzás volt. Ilyen hirtelen azért nem fog senki elfelejteni dolgokat a másiknak, de annyi baj legyen, ez csak egy kis hiba a Mátrixban.

Az az arc *-*

A mellékszereplők közül kiemelkedik a főgonosz, Gwi karaktere. Az az igazi tenyérbe mászó figura. Azt hiszi, hogy mindenkinél okosabb és ő a tápláléklánc csúcsa. Képes arra is, hogy nyájasan beszélgessen veled miközben éppen leszúr, vagy jelen sorozatban vízbe fojt esetleg kiszívja a véred, de még más halálnem is van a tarsolyában. Nem fél a saját kezét bepiszkítani, legalább addig is van neki elesége. De az is benne van a pakliban, hogy ő jóval magányosabban él, mint legkedvesebb vetélytársa, az Éjjeli Tudós. Hiába járnak le hozzá rendszeres időközönként a hívei, még sincs olyan aki ne félelemből tenné meg ezt. Ezért is tartja annyira szórakoztatónak, amikor végre hosszú évek múltán újra felbukkan ellensége. Ő visz színt a mindennapokba és persze rajta kívül egy nőnemű egyed, de az inkább saját céljai elérése miatt jár hozzá. Mégis a lány ellen elkövetett bűne az, ami miatt egyszer volt bűntudata. Hiszen kvázi az egyetlen barátját és bizalmasát ölte meg. Ha tetszik, szívét-lelkét, amit már rég elvesztett. Gwinek is meg van a maga története, amiből csepegtet egy keveset a nézőnek, de fájdalmasan csekély mennyiségű információt tudunk meg igazából róla. Gonosz, számító, manipulatív, szadista, mégis valamiért felkerült a kedvenceim közé. (Lehet, az én rendszeremben van a hiba xD) Amikor épp nem kegyetlenkedik és csak beszélget kedvenc szolgálójával, akkor teljesen emberi karakter. Nem azért akar ő lenni a király, hogy uralkodhasson mások felett, hanem hogy szeressék és ennek eléréséért elég extrém dolgokra képes. Esendő figura, már-már szánn ivaló. De persze mindig ilyenkor jön valami durva dolog tőle.

A további szereplők közül nem hiányozhat a kötelező jellegű királyi ház kicsi sarja, a Koronaherceg Lee Yoon (vagy írói álnevén Pajzán Növendék, annak is a 2.0-s verziója), aki az első részekben enyhén tökkelütöttnek tűnik. Soha semmi sem jön össze szegénynek, akármit is akar csinálni. Legyen szó túlfűtött erotikus regényeiről (amik illusztrációinak elkészítéséhez előszeretettel jár Kim Kiszeng-házába), vagy éppen a titkos uralkodó megbuktatásáról. A sorozat első felében... bár ha jól meggondolom, akkor az első 15 részében még nem érett meg arra, hogy király legyen. Rengeteg fájdalom árán tudja csak legyőzni zsigeri ellenszenvét a vámpírokkal szemben, amit apja elveszítése táplált benne. És ahhoz, hogy Gwi-t legyőzze, kénytelen egy másik vérszívóval kooperálni. De más problémákkal is meg kell küzdenie. Ilyen a naivitása és az idealizmusa. Ami vámpír, az csak rossz lehet. Persze rájön a saját kontójára, hogy ez nem állja meg a helyét, a világ nem fekete vagy fehér. Hamar meg is tapasztalja, hogy királyként végképp nem gondolkodhat így, hiszen ez trónjába és rangjába is került. Viszont már megjegyezhettük, innen már csak fentebb van. És ő is hamar összeszedi magát. Annyira, hogy megalapítja hős vámpírunkkal közösen a Fekete Taláros különítményt, ami kifejezetten a nép védelmére szolgál a zsarnoki uralkodó vadonatúj hóbortja ellen, amivel próbál szeretetet kicsikarni az emberekből. Lee Yoon megtanul harcai során nem meghunyászkodni és ezt a mentalitást egykori népébe is próbálja beleplántálni.

Ha koronaherceg, majd később király, akkor kell mellé egy nő is, aki segít a bajban. Ebben a szerepben tetszeleg az érdekházasság által Hye-Ryeong, aki nem mellesleg Gwi bizalmasa. A nő a herceg ellentéte. Nehezen befolyásolható, hiszen a gonosz vámpír mellett már megedződött. A szívére hallgat a legkevesebbet és nem mellesleg az első részekben kegyetlen is. Lekezelő és lenéző embereivel, amit betudhatunk Gwi hatásának, hiszen amikor a parancs szerint el kell játszania a gondos királynét, nem esik annyira nehezére , mint azt először hitte. Sőt, egy idő után lassan de folyamatosan öntudatlanul is segíteni kezdi a koronaherceg, vagyis itt már a király tervét Gwi megbuktatásáról, amit ügyesen úgy tüntet fel, mintha valójában kettős szerepet játszana, holott egyre inkább kezdi megszeretni férjét és becsülni őt elvei miatt. Szerintem az övéké a másik nagyon szép szerelmi szál. Bizony, ez szépen és jól hangzik, ám az asszony választás elé kerül: vagy szerelme élete vagy a korona. És ezt a döntést a sorozat folyamán kétszer kell megtennie. Maradjunk annyiban, hogy ez a szép szál nem fejeződhetett be happy end-del.

A mellékszereplők közül még érdekes a Kim Sung-Yeol-t szolgáló két bizalmasa, Soo-Hyang és Ho-Jin. Mindketten tudnak uruk állapotáról és arról, mi is a végső célja. Mindkettőjüknek meg van a maga oka, miért is érdemes számára szolgálni az Éjjeli Tudós, de legfőképpen a szeretetük miatt maradnak vele. Amiben emberként tudnak segíteni, abban meg is teszik, még ha ez azt is jelenti, hogy az ellenség bizalmába is kelljen férkőzni. Habár ezt Soo-Hyang eleinte inkább dacból tette meg, mivel főnöke nem hajlandó rá nőként tekinteni, de egy másik lányra igen. Folyamatosan azt hajtogatja, hogy nem féltékeny, pedig lépten-nyomon eme zöld szemű szörnyecske miatt tesz keresztbe Yang-Sun-nak, de idővel elfogadja kapcsolatukat ő is. Ho-Jin pedig az a tipikus szolga, aki vakon követi gazdáját. Nem egy túl komplikált figura, ám a maga egyszerűségében igazán kedves pasas lett belőle. És a sorozat végén.... azon még most is képes vagyok nevetni. Egyébként Soo-Hyang annak a Kiszeng-háznak a vezetője, ahova rendszeresen összegyűlnek a szereplők tanácskozni és nem mellesleg ő maga is kiszeng volt.

Színészi játékokat tekintve koreai drámákhoz mért teljesítményt kell elképzelni. A túljátszás szerintem evidens az ilyen szériáknál, de abból is a jobb kategóriásak. Sőt, kifejezetten ügyesek a színészek, amikor nem kezdenek el benne rájátszani. Nekem főleg a Soo-Hyang-ot megformáló Jang Hee-Jin és a Gwi-t alakító Lee Soo-Hyuk játéka volt az, ami kiemelkedett. De persze a többiek sem szégyenkezhetnek. Egy valaki miatt aggódtam, az a Kim Sung-Yeol szerepében tetszelgő Lee Joon-Gi volt, aki az Arangban bődületesen rosszul játszotta a főszerepet (legalábbis az első két részben amit láttam belőle), itt viszont szerencsénkre nem így lett. Az Aranghoz képest ez az alakítása már-már Oscar gyanús.

Ugyan a vizuális effektek nem lettek a legfényesebbek, de a zene nagyon hangulatos lett. Attól a tipikusan régimódi vámpíros betétdaltól meg hangosan felnevettem. Még a történetleírásban említettem, hogy rengeteg haláleset történik a szériában és meglepően változatos módokon. Nem csak annyi van, hogy kiszívom a véred vagy leszúrlak. Már a legelső részben láthatunk tömegsírokat tele holttestekkel, lándzsára felhúzott fejeket, később vizihullákat, vízbe folytást és még sok mindent. Ilyen merész ritkán van egy koreai sorozat, de jó hogy próbálnak változatosságot csempészni a sablontömegbe. Viszont hatalmas probléma volt a mitológiával. Semmi nem derült ki arról hogyan és miért lettek vámpírok, miért is van legalább egy olyan vámpír, aki felügyeli a többieket, hogy került Gwi uralma alá Jouson, honnan tudta az első Pajzán Növendék, mivel lehet legyőzni Gwi-t, honnan jött az, hogy egy embernek és egy vámpírnak lehet gyermeke, aki viszont nem örök életű vagy legalább hosszabb ideig élő, mint egy normál ember. Miért hasonlít annyira Hye-Ryeong Kim egykori menyasszonyára? Hogyhogy meg tudja védeni az ikonikussá vált fekete talára Kim-et a naptól (olyan ismerős, legalább nem gyűrűvel oldották meg)? Vannak itt felfedetlen dologk, amik azért érdekeltek volna, de még csak ki sem tértek rá és ez egy óriási hiba. Nem mellesleg egyes jelenetek túlcsordultak érzelmekkel, mások pedig túl gyorsan jöttek a semmiből, illetve olyanok is, amiket könnyen ki lehet számítani sablonosságuk miatt.

A már emlegetett osztag

Tehát ez nem egy hibátlan alkotás, sok dolog nem stimmel benne, de bőven az elnézhető kategórián belül, hiszen remek légkört varázsolta ennek a mesének az Éjjeli Tudósnak, aki járja a nagyvilágot, hogy segítsen a szegényeken és elesetteken valamint megszabadítsa őket a zsarnokság alól, immáron a Fekete Talárosokkal kiegészülve. Engem utoljára a Hannibal sorozat szippantott ennyire be. Aki szereti a koreai kosztümös drámákat és a vámpíros sorozatokat, azoknak nagyon tudom ajánlani. Hangulatos darab szép kosztümökkel, nagyon jó karakterekkel, remek zenei aláfestéssel, sok vicces jelenettel (könyvárusítás a kiszengeknél az egyik kedvencem XD), még több szomorúval és meglepően sok vérrel. Akik a keleti kosztümös és vámpíros történet fúziójától rettennének vissza ne tegyék, mert ez csak ad az egész világhoz, ami megjelenik benne és egyedivé teszi.

8/10

https://www.youtube.com/watch?v=nZbNpH_dnWY